Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1911. január 17-én halt meg Francis Galton

"… az unalom fokának megállapításához a mocorgásokat számoljuk..."

Francis Galton anyai ágon Erasmus Darwin unokája, Charles Darwin unokatestvére, apai ágon híres és sikeres fegyvergyártók és bankárok leszármazottja.

 
 
Galton egy polihisztor volt, aki jelentősen hozzájárult a tudomány néhány területének fejlődéséhez, beleértve a meteorológiát (anticiklon felfedezése és az első népszerű időjárási térképek), statisztikát (regresszió és korreláció), pszichológiát (szinesztézia), biológiát (környezet és öröklés mechanizmusa), kriminológiát (ujjlenyomat).

 

Galton bevezette az ikervizsgálatot, mert felismerte, hogy a környezeti tényezők is hatnak a fejlődésre, és így az örökletes és a környezeti tényezők relatív hatását meg tudta mérni. Galton tett először kísérletet az értelmi képességek mérésére. Darwin evolúciós elmélete után kezdték érdekelni az egyéni különbségek. Szerinte az intelligencia egy kivételes érzékelési és észlelési képesség, ami egyik generációról a másikra öröklődik. Annál intelligensebbek vagyunk, minél érzékenyebbek az észlelési érzékszerveink, hiszen minden információ ezeken keresztül kerül hozzánk. Galton olyan következtetésre jutott, hogy az eugenika (fajegészségtan) vagy a szelektív szaporodás segítségével növelni lehetne az emberi faj értelmi képességeit.

 

Galton kimutatta, hogy az ujjlenyomat jellegzetes mintázata minden személynél ugyanaz marad egész élete során. Azóta az ujjlenyomat-azonosítás a személyazonosság megállapításának legfontosabb eszköze lett mind a büntetés-végrehajtásban, mind a különböző biztonsági beléptető rendszerekben.

 

„Galton, a modern statisztika úttörője, hitte, hogy kellő munkával és leleményességgel bármi megmérhető, valamint hogy a tudományos vizsgálódás elsődleges feltétele a mérés. …

Jó humorral a következő módszert ajánlotta az unalom számszerűsítésére: … az unalom fokának megállapításához a mocorgásokat számoljuk. … Ezeket a megfigyeléseket csak a középkorúakra lehet alkalmazni. A gyerekek ritkán maradnak nyugodtan, míg az idős filozófusok sokszor percekig mozdulatlanok.”

(forrás: Stephen Jay Gould: Az elméricskélt ember. Bp., Typotex, 1999, 92-93 l.)