Évfordulók, események
...és ez történt még a mai napon
1849. október 17-én halt meg Fryderyk Chopin
Frédéric Chopin "szívben és elmében nagyszerű ember" - Delacroix
Henri Lehmann festménye
Frédéric Chopinről A lengyel származású zeneszerzõ, a zongoramuzsika történetének jelentõs egyénisége, a korszak egyik legpoétikusabb mûvésze. Mûveit csaknem kizárólag zongorára írta. 1810-ben született egy Varsó melletti kis városban, Zelazowa Wolaban, ahol apja francia nyelvtanár.
Frédéric Chopinről A lengyel származású zeneszerzõ, a zongoramuzsika történetének jelentõs egyénisége, a korszak egyik legpoétikusabb mûvésze. Mûveit csaknem kizárólag zongorára írta. 1810-ben született egy Varsó melletti kis városban, Zelazowa Wolaban, ahol apja francia nyelvtanár.
A zene iránti fogékonysága igen korán megmutatkozik: 6 évesen már komponál, 8 évesen pedig nyilvánosan szerepel egy zongoraverseny elõadásával. Apja házában gyakori vendégek neves írók, költõk - innen ered a poétikus hang. Az iskolaidõben a varsói konzervatóriumban Elsner zeneszerzõ tanítványa.
A fõúri szalonok kedvelt vendége lesz, a nyári szünetekben sokat tartózkodik különbözõ vidéki birtokokon, ahol megismerkedik a lengyel népzenével. Minden mûve félreismerhetetlenül lengyel népzenei gyökerû. A szláv dallamvilág, a lengyel táncos ritmus, a Kelet-Európára jellemzõ gazdag díszítés, a változatos harmóniák mind mûvészi módon ötvözõdnek az olasz dallamossággal
Bármilyen Chopin-mû, legyen az mazurka, polonéz, keringõ, etüd, impromtu vagy zongoraverseny, mindmegannyi a szerzõ lelke legmélyébõl fakadó személyes vallomás. Ez az õszinte hangú muzsika elemi erõvel hatott Liszt mûvészetére is. 1830-ban húszévesen elhagyja szülõföldjét, s Bécsen keresztül Párizsba utazik, abba a városba, amely a XIX. sz. mûvészeti életének legelevenebb központja. Még Stuttgartban értesül Varsó orosz megszállásáról, s megrendültségének ad hangot a híres c-moll Forradalmi etüdben.
S bár hazájába nem tudott többet visszatérni, szavaiban, tetteiben, írásaiban és zenéjében mindvégig hû maradt Lengyelországhoz és népéhez. Párizs mûvészvilága csodálattal adózott zenéje és zongorázása elõtt. Baráti körének tagjai a kor legnagyobb egyéniségei voltak: Liszt, Berlioz, Heine, Balzac, Victor Hugo, Delacroix, George Sand, Paganini, Bellini. Rajongással fogadták a fiatal Chopint, s a lengyel emigránsok benne találták meg a patrónusukat.
Lipcsében Schumann hallgatja meg koncertjét, s folyóiratában lelkendezve ír zongorajátékáról, mûveirõl. Bár Párizs biztosította, hogy mûveinek kiadási díjából, zongoratanításból viszonylag jól megéljen, a város nagyvilági légköre mégis idegen maradt számára. Beteges, tüdõbajtól régóta megviselt szervezetét a szüntelen alkotói láz, az állandó hazavágyás, s George Sand, a különc francia írónõ iránti tragikus szerelme 39 éves korában a halálba sodorja.
Párizsban temették el, szívét azonban Varsóba vitték és ott õrzik ma is. Temetésén koporsójára lengyel földet szórtak, és Mozart Requiemjét énekelték.
Párizsban temették el, szívét azonban Varsóba vitték és ott õrzik ma is. Temetésén koporsójára lengyel földet szórtak, és Mozart Requiemjét énekelték.
Kapcsolódó linkek