Évfordulók, események

Abban a városban, ahol a kávéházak ragyogó fényekkel, zajos közönséggel és csillogással hívják fel magukra a figyelmet, a Procope továbbra is őrzi egy régi és sokkal előkelőbb kor visszafogott hangulatát. Az ember elképzelheti Benjamin Franklint (akinek halálhírére az egész kávéházat fekete szövettel vonták be), ahogy pislákoló gyertyafény mellett ül, (…) Vagy Bonapartét, fiatalon, ismeretlenül, amikor zálogban hagyja itt a kalapját, miután elfogyasztott egy italt, de otthon felejtette erszényét.

Amikor korábban meglátogattam a kávéházat, hogy csendben meglessem kiszemelt zsákmányomat az asztalánál, valaki elmesélte, hogy az az asztal – sötétvöröses, fehéren erezett márványlapjával – Voltaire-é volt; azé az emberé, aki mindennél többre becsülte a tiszta gondolkodást, de keresztes hadjáratot hirdetett a zsarnokság, a vakbuzgalom s a gonoszság ellen. Csendben kávézgatott, s az élet, a szabadság és a boldogság mellett érvelt Denis Diderot társaságában, aki több mint száz évvel ezelőtt az Encyclopédie főszerkesztője volt.”

(forrás: Carol McCleary: A gyilkosság alkímiája. K.U.K.K., 2012. 101.o.)

A Szicíliában született Francesco Olaszországon keresztül érkezett Párizsba, ahol megismerkedett egy örmény kioszk-tulajdonossal (afféle limonádés stand volt, ahol leginkább hideg frissítőket lehetett kapni), aki 1675-ben ráhagyta kis üzletét Procopiora.

Az ambiciózus és ügyes pincér 1686-ban megnyitotta Párizs első kávéházát, a Cafe Procope-ot. A kávézó berendezéséhez egy fürdő egyedi bútorait vette meg (pl. kristálycsillárokat, fali tükröket, márvány asztalokat), amelyek a mai modern európai kávéházak jellegzetes berendezései. Az intézmény kezdetben limonádéivónak nevezte magát, s a pompásan díszített, kifinomult ízlésről árulkodó hely olyan vendégeket vonzott, akik szerettek volna a faragatlanabb kliensektől elkülönülten szórakozni.

Az intézmény csak azt követően kezdte magát caféként emlegetni, hogy a vendégek már több kávét fogyasztottak, mint más italokat. A Procope-féle kávézó hamarosan irodalmi szalonná alakult. Sokat lendített a kávéház életén, amikor 1689-ben vele szembe az utca túloldalára költözött a Comédie-Française színház, amelyet szívesen kerestek fel a legnagyszerűbb költők, drámaírók, színészek és muzsikusok.

(forrás: Banks: Nagy kávéenciklopédia. Jószöveg Kvk., 2004. 33-34.o.)

A kávézót 1988-’89 között, 18. századi stílusban felújították és ma étteremként működik.