Évfordulók, események
...és ez történt még a mai napon
1810. február 10-én született Barabás Miklós
Az erdélyi származású, ügyes és találékony festő tizenhárom éves korától foglalkozott természet utáni arcképrajzolással. Kisvárosi piktoroktól, szobafestőtől, színházi díszletfestőtől szerezte első ismereteit, a technikát gyorsan és sikeresen sajátította el. Tizenhét-tizennyolc éves korában már arcképmegrendelései voltak. 1829-ben a bécsi akadémiára ment, de csak néhány hónapig tanult ott. Megtanulta, hogyan kell előnyösen beállítani a modellt, hogyan kell kiemelni az arc és az alak kellemes, szép tulajdonságait, eleven, nyugodt, derűs arckifejezést festeni minden megrendelőnek.
1833-ban Velencében szerzett barátjával, a skót William Leighton Leitch-csel nagy olaszországi kóborlásra indultak. Leitch hatására számos vízfestményt készített olasz tájakról, s sokat tanult tőle a távlattan és a könnyed, érzékletes festés területén is.
Barabás a harmincas évek közepén hazatért, és Pesten telepedett le. Rövid idő alatt megbecsült emberré vált. A nemzeti kultúra megteremtéséért fáradozó irodalmi körök, a pártoló főurak és polgárok igen sokat vártak tőle. Ebben az időben rengeteg arcképmegrendelést kap, az irodalmi lapok, évkönyvek grafikai illusztrációit várják, a népiesség mozgalmának képviselői a magyar népi életkép létrehozását sürgetik nála. 1836-ban nagy kitüntetéseként a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választották. A negyvenes évektől a festészet mellett másik fő műfaja a litográfia, a kőrajzolás lett.
Litografált arcképeiben a század minden jelentős magyarországi személyiségének arcvonásait megőrizte. Petőfi Sándor - akit szintén lerajzolt - kissé mosolygott ezen a nagy arcképkészíttetési lázon:
"Hja, mikor az olyan szép, ha az embert
Barabás lepingálja, s a szerkesztők aztán szétküldik..
s a közönség bámulva kiált föl: Tehát ilyen ő ?!"
Barabás a közönség ábrázolási igényeihez igazodva, az olajfestésbe nem viszi át a vízfestmények szabadabb, nagyvonalúbb stílusát. Festészete végig megőrizte alapvető sajátosságait. A szabadságharc bukása utáni búskomorságból lassan felépülve folytatta korábbi munkamódszerét, s még öregkorában is szépen elkészített mestermunkákkal bizonyította be egykori nagy hírét- nevét.
Kapcsolódó linkek