1966. június 17-e: a dunaújvárosi képzőművészek I. kiállítása

Hét művész közel száz alkotása volt láthat. Ez a kiállítás az első jele annak, hogy Dunaújváros a magyar képzőművészet egyik vidéki központja lehet. A tárlat legfiatalabb kiállítója Cyránski Mária, Hajnal című alkotása a tárlat egyik legszebb plasztikája.

A kíváncsiság vonzott kétszáznál több látogatót a Dunaújvárosi Képzőművészek I. Kiállításának pénteki megnyitójára? Az ismertség? A propaganda? A képzőművészet szeretete? Kinyomozhatatlan. A tény, hogy zsúfolásig megtelt a Kiállítási Terem. Ilyen érdeklődés még nem mutatkozott meg egyetlen dunaújvárosi tárlat iránt sem.”

A Dunaújvárosról országosan kialakult összképből egészen a legutóbbi időkig kimaradt a dunaújvárosi képzőművészet. Köztudott volt, hogy a városban képzőművészek élnek - négy grafikus: Pálfalvi János, Pálfalviné Csasztka Ilona, Horváth Dénes, ifj. Koffán Károly; két szobrász: Cyránski Mária, Egresiné Tóth Ilona; és egy festő: Szegedi Zoltán - képességeikről, törekvéseikről legfeljebb a szűkebb baráti körnek volt tudomása.

Évek óta váratott magára ez az alkalom, bizonyára ezért előzte meg a nem mindennapi érdeklődés. Nemcsak a kiállító művészek várták ezt a találkozást, hanem a közönség is, mely végre szemtől szemben akart állni a város művészeinek alkotásaival.

A hetek tárlatán közel száz alkotás naponta volt látható a teremben és három nap után sem csökkent a közönség érdeklődése. A vendégkönyv bejegyzései mind őszinte elismerések, a javarészt ifjú alkotó munkájának elfogadása, megszeretése, becsülése. A hét művész tehetsége és elért eredményei igazolják, hogy Dunaújváros jelentős művészi értékekkel rendelkezik. Ez  a kiállítás az első jele annak, hogy Dunaújváros a magyar képzőművészet egyik vidéki központja lehet.

A kiállítás egésze, egyenetlenségei ellenére – színvonalas, igényes és értékes. Tematikája az anya-gyermek kapcsolat örök témájától a portrékon át egészen a ma emberének technikai civilizációval szövődő kapcsolatáig, a természet és az ember egymást átható harcától a víziókig.


A tárlat legfiatalabb kiállítója Cyránski Mária, Hajnal című alkotása a tárlat egyik legszebb plasztikája.


A későbbi években ez a kezdeményezés olyan folyamatok elindítója lett, amely serkentőleg hatott a városra, a város művészeti életére, a művészeire, és a közönségre is. A város képzőművészeinek alkotásaiból továbbra is kiállításokat szerveztek. Kétévente megrendezték a Tavaszi Tárlatot, az Őszi Tárlatot és folytatták a Dunaújvárosi Képzőművészek Kiállítását is.

Dunaújvárosi Hírlap, 1966. június 21., 5.o. és Fejér Megyei Szemle, 1966/1-2., 271-276.p

Kapcsolódó linkek