Irodalmi Nobel-díj 2018, 2019: Olga Tokarczuk és Peter Handke

"Olga Tokarczuk lett 2018 Nobel-díjasa, aki annak idején pszichológusként kezdte a pályáját, de ma már a lengyelek egyik leghíresebb és legnépszerűbb írója: a rangos hazai díjak bezsebelése után tavaly A begunok című könyvével nyerte meg a Nemzetközi Man Bookert. Eleinte nem írónak készült, hanem pszichológiát hallgatott, majd terapeutaként helyezkedett el, első műveit pedig nem fogadták egyértelműen elismeréssel a kritikusok. A kritikai elismerést először a harmadik, az Őskor és más idők című regényével vívta ki, melyben egy fiktív lengyel falu történetét mutatja be egymáshoz lazán kapcsolódó rövid fejezetekben az első világháború végétől a Szolidaritás mozgalom felfutásáig. Ez a regénye is megjelent magyarul Körner Gábor fordításában.

A Nobel-bizottság indoklása szerint Olga Tokarczuk most azért a narratív képzelőerőért kapta a díjat, amely enciklopédikus szenvedéllyel képviseli a határok átlépését."

"2019 Nobel-díjasa a karintiai születésű Peter Handke lett, akinek sajátos nyelvezetű és változatos formájú művei megosztják az olvasókat és kritikusokat. Az évek óta Franciaországban élő Handkének több műve is megjelent magyarul, köztük A kapus félelme tizenegyesnél, a Gyerektörténet, a Kaspar, a Vágy nélkül, boldogtalan, a Végre egy kínai és Az ismétlés. Handke a film világa iránt is élénk érdeklődést mutatott, tucatnyi film forgatókönyvét írta, ezek közül a legismertebb a Wim Wenders rendezte Berlin fölött az ég (1987), és ennek tíz évvel későbbi amerikai változata, az Angyalok városa. Számos hangjáték és dráma is fűződik Handke nevéhez, továbbá a világ leghosszabb némajátéka. Az óra, amikor semmit nem tudtunk egymásról című darab száz perce alatt csak hangok, zörejek, zenetöredékek hangzanak fel, és igazi cselekménye sincs.

Handke az 1990-es évek elején, a délszláv válság idején nemcsak irodalmi tevékenységével vonta magára a figyelmet. Ellenezte Szlovénia függetlenségi törekvéseit, a boszniai háború kirobbanása után pedig azt állította: a szerbeket csak a szenzációéhes sajtó tünteti fel agresszorként, valójában ők az áldozatok. Nézetei mellett rendületlenül kitartott, 2006-ban beszédet mondott a háborús bűnök miatt perbe fogott, de a tárgyalás során elhunyt Slobodan Milosevic volt szerb, majd jugoszláv elnök temetésén. Szereplése óriási vihart kavart, Párizsban  letiltották egy bemutatás előtt álló darabját, Düsseldorf városa pedig megtagadta, hogy folyósítsa a független zsűri által az írónak ítélt Heine-díjjal járó pénzösszeget. Ezután Handke le is mondott a kitüntetésről.

A szerző körüli viharok a 2010-es évek elejére lassan elcsitultak, 2014-ben például megkapta a Nemzetközi Ibsen Díjat, az indoklás szerint „ötvenéves írói pályája során a drámairodalmat olyan gyakran, meglepően és radikálisan definiálta újra, mint egyetlen más élő költő sem”. Sok éven át emlegették Nobel-esélyesként, bár az utóbbi években kevésbé került elő a neve. A Nobel-díjat odaítélő bizottság indoklása szerint mindenesetre most nagyhatású munkásságáért kapta az elismerést, amely nyelvi találékonysággal fedezte fel az emberi tapasztalat perifériáját és sajátosságát."

forrás: Könyves Blog