ASSZONYSORS és TÖRTÉNELEM - Vendégünk Gróf NÁDASDY BORBÁLA

„…műve magyarrá tesz mindenkit és mindent, amire ránéz, és amit megérint…” „Olyan örökséget kapott, amit nem veszített, nem tékozolt el, továbbadja nemcsak vér szerinti utódainak, hanem a Vele azonos anyanyelvet beszélőknek egyaránt, mit megtanult kínnal, szenvedéssel.”

Mészáros Géza

„Magyarnak lenni számomra mindig nagy kaland volt. Úgy éreztem, ezt szabta rám a sors, így lehetek hasznos tagja egy közösségnek. Itthon is, és kint is. A küldetés számomra az volt, hogy a kultúrán keresztül megismertessem más népekkel a Kárpát-medence magyarságát, értékeit, valamint a szabadságharc igazságát.

Gróf Nádasdy Borbála

Nádasdy Borbála a magyar történelemben meghatározó szerepet játszó, nagy múltú Nádasdy család leszármazottja. Felmenői között volt nádor, országbíró, horvát bán és számos hadvezér. Embert próbáló időben nőtt fel, nagyon fiatalon kellett helytálló felnőtté válnia, nélkülözve az otthon támogatását. 1957-ben elhagyta az országot. Ausztriában filmcsillag lett, két év után viszont a szerelem Párizsba vitte. Az elkövetkező magány nehéz éveiben többféle munkát vállalt. „Dolgoztam, mint pénztárosnő, fogorvosi asszisztens, fotómodell és eladó. Még hullákat is mostam – teszi hozzá mosolyogva.” „Később balett pedagógusi diplomát szereztem, harminc évig klasszikus balettet tanítottam a növendékeimnek.” Végül harmincévnyi szolgálat után balettmesterként ment nyugdíjba. „A baletten keresztül a művészi alkotás és az átadás megmaradt, (...) rátaláltam az írásra.”

Második férjével, Jean Poyeton építésszel több mint negyven évet éltek egy Párizs melletti kisvárosban, Dourdanban. Idővel vettek egy kis présházat Mencshelyen, a Balaton-felvidéken, hogy minden nyáron 3-4-5 hónapot ott tölthessenek. 58 év után férjével végleg visszaköltözött Magyarországra.

Tiszteletet érdemlően ember maradt és felbecsülhetetlen értéket jelent, hogy egyszerre magyar is maradt. 1992 óta a magyar kultúrát terjesztette Franciaországban, a magyar néptáncon, népzenén keresztül, s utakat szervezett Erdélybe. A magyar nyelv ápolása is kiemelten fontos számára. Sok időt tölt az ifjúság körében, rendhagyó történelemórákat tart iskolákban, könyveivel járja az országot. Emberszeretetén túl a magyar haza iránti töretlen szeretet sugárzik soraiból.

„Sok idős embertől hallom, hogy ez már bizony nem a mi világunk. Ilyenkor rendszerint ellenkezem. Ez a mi világunk is! Csak is rajtunk áll, hogy megtaláljuk-e magunkat benne, s az is, hogy milyen példát mutatunk, s örökítünk tovább. A lélek karbantartása, a derű az, ami minden élethelyzetben kisegített. Próbálják ki!”
 

2008 óta hat sikeres kötete jelent meg magyar nyelven. A könyvek elsősorban memoárok, de akad köztük életbölcsességekkel, anekdotákkal fűszerezett szakácskönyv is.

Első kötete a Zagolni zabad? (2008) címet viseli. Ebben a könyvben gyerekkorát írta meg, a lepsényi kúriában töltött csodálatos gyermekéveket, majd a későbbi megpróbáltatásokat. „A kötet címe egy számomra kedves történet emlékét idézi a lepsényi időkből. A szüleim – miután reggel végigjárták a gazdaságot – a kertben fogyasztották el a villásreggelijüket, amihez persze kínáltak különféle alkoholokat is. Nagyon szerettem volna megkóstolni, mit isznak a felnőttek, ezért belemártottam az ujjamat az egyik italba, ám édesapám intett: „nem szabad”. Erre én, ártatlan gyerekarccal: „zagolni azért zabad”?”

Életrajzi trilógiájának második kötete A szabadság zaga (2009). „Az első kötetben a gyermekkoromról és a sötét kommunizmusról írtam. Most, ebben a könyvben azt szerettem volna megmutatni, milyen volt a magyar kisebbség sorsa, hogyan éltünk, hazátlanul és mégis, magunkban hordozva a magyarságot. A második könyvem befejeződik 30 éves koromban, mivel ekkor ismét új szakasz kezdődött az életemben.” A trilógia záró kötete a Maradni zabad! (2010), mely hatvan évet foglal magába. A kötetek helyszíneit a második világháború éveinek Magyarországa, majd Bécs és Franciaország adta.

Írói munkásságának azonban itt még koránt sincs vége. „Tervezek még egy könyvet az ízek világáról. Nem szakácskönyvet írok, hanem inkább egy eszmefuttatást a vidékről, a vidéken fellelhető ízekről, színekről, zamatokról, illatokról, amolyan emlékkönyv lenne, amely feltámaszthatná és továbbéltetné bennem és másokban is a vidéki élet iránti nosztalgiát.” Az Ízes élet (2012) tehát nem egy klasszikus szakács könyv, hanem kultúrtörténeti adalékokkal, személyes élményekkel teletűzdelt izgalmas mű, amelyből kiderül, hogy minden konyha jó, de legjobb a magyar konyha - azon belül is az, amelyen gyermekkorunk kedvenc ételei készültek.

Ezután az Úton-útfélen (2014) című könyv következett, amelyben a Magyarországra sűrűn visszatérő grófnő az író-olvasó találkozókon, országjáráson szerzett élményeit adta közre.

2017 év végén jelent meg memoár iratainak folytatásaként a legfrissebb könyve az Asszonyszerelem, asszonysors. „Ez a hatodik könyvem szintén az életem folytatása, többek között a hazaköltözésem szeretett férjemmel Jean Poyetonnal, majd egy évre rá az ő elvesztése, a gyász, s az elengedés fájdalma, felmenőim, a Nádasdyak további története, a gondolataimmal, útravalóimmal fűszerezve. Úgy is fogalmazhatnék, hogy emlékeim a jelenből, s a régmúltból."