Ez történt a KÖNYVKLUB negyedik foglalkozásán

Virtuális vendégünk Fredrik Backman volt, akit művein keresztül idéztünk meg. A népszerű svéd író öt könyvét olvastuk, melyek könyvtárunkban megtalálhatók. Legnépszerűbb könyve Az ember, akit Ovénak hívnak. Következő találkozónk: január 17-én (szerda) fél öt, szeretettel várjuk az érdeklődőket!

Az öt könyv közül a legismertebb talán Az ember, akit Ovénak hívnak című könyv. Ez a mű jelent meg először magyarul, és film is készült belőle. A nagymamám azt üzeni, bocs szereplői közül Britt-Marie története egy új kötetben folytatódik. A Mi vagyunk a medvék című regényben fontos szerepet kap a jégkorong. Az ötödik kötet egy idős ember lírai búcsúja az élettől.

Ami, közös minden regényben az a humor és a svéd kisvárosi lét világa. Közös jellemző még a mozaikos elbeszélés, ahogy haladunk a történetekben fokozatosan tudunk meg újabb és újabb dolgokat a szereplők életéről.

Judit és Anita a „medvés” könyvben ráismertek a mi kis városuk hokis világának jellemzőire is, melyek úgy tűnik nemzetköziek.

Magdi és Ica „látomásosnak” nevezte a A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb … című kisregényt, melyben az idős ember monológjaiból felbukkanó képeket, olyannak érezték, mintha egy füves cigit szívott volna el a mesélő. Az idős korhoz kapcsolódtak Jókai Anna azon gondolatai is, melyeket Magdi idézet a Ne félj! című könyvből. Ica megjegyezte, hogy a feleség alakja ebben a könyvben is olyan fontos, mint Az ember, akit Ovénak hívnak című műben.

Judit kedvesnek és humorosnak érezte A nagymamám azt üzeni, bocs című könyvet, melyben az extravagáns nagymama üzenetivel igyekszik unokáját megtanítani, hogy az élet nem egyszerű dolog, de érdemes küzdeni és az elesettek a rászorulók segítése fontos és jó dolog.

Az Itt járt Britt-Marie című regény egy nem mindennapi újrakezdés története. Ildikó szerint hatvan évesen új életre vállalkozni nem egyszerű dolog. A történet végét Backman egy kicsit lebegtetve hagyta, mi arra szavaztunk, hogy sikerült Britt-Marie-nek megváltoztatni önmagát és életét.

Inci „különvéleményt” fogalmazott meg, az ő tetszését nem nyerte el az általa olvasott mű, elsősorban a stílusa miatt. Neki nem tetszettek a sokszor rövid mondatok, az egyszerű, tárgyilagos stílus.

Maja fogalmazott úgy, hogy megható és humoros történet volt az általa olvasott Backman-könyv. Ezzel mindannyian egyetértettünk és úgy éreztük, hogy ez igaz a svéd író többi könyvére is.