A doboz Günter Grass új regénye

"fényképezett bennünket valahányszor apánk mondta: "Kapd csak le, Marichen!"

Günter Grass A doboz című könyvének ajánlása szerint a mű Maria Rama emlékére írodott, aki a történetben "Marie" vagy "Mariechen" néven jelenik meg, aki amolyan mesebeli fotós, a család és az író régi barátja. A regény, a memoár alcíme is a fényképezést idézi: Történetek a sötétkamrából. Az író nyolc gyermeke az, akik a múltat és Maricehen alakját, csodálatos fényképezőgépét, az Agfa-Spezialt, melyet „Box1-nek is hívtak, és óriási nagy szám volt, amikor a boltba került” megidézik.

„Volt egyszer egy apa, aki – mert öreg volt már – összehívta fiait és lányait – szám szerint négyet, ötöt, hatot, nyolcat -, ők pedig hosszú habozás után végül engedelmeskedtek az atyai kívánságnak.” Ezzel a meseszerű kezdéssel indul a könyv, és a folytatás is hasonló jellegű. A család minden tagja megtapasztalta Maricehen csodadobzának titkát: a dobozzal, az Agfa-Speciallal készült fényképek ugyanis képesek voltak a múltat, a jövőt és a kívánságokat megmutatni. Mindenkinek van néhány ilyen története a családból. Igaz volt vagy csak a képzelet játszott a mesélőkkel? Nem tudni, hiszen ezeket a képeket mindig csak az érintett láthatta, hogy azután végleg eltűnjenek. Günter Grass új regénye memoár és mese, múltidézés a gyerekek szemszögéből az apáról és valóságról, Mariechen képeinek világáról. „Aki keres engem megtalál, rövid és hosszú mondatokba rejtve...” írja Günter Grass. A megsemmisült fényképek is már csak a betűkön keresztül mesélhetnek készítőjükről és a Grass-család életéről. A Hagymahántás című regényének Grass gyermekkorát, a háborús éveket idézte. Az új könyv egy más világot mutat be, ahol a főszereplők a gyerekek, akik a bonyolult családi viszonyok részesei, alanyai. Persze azért az író esm marad ki, hiszen végül is ő az aki mindenről mesél...

Kapcsolódó linkek: