J. Bernlef holland író regénye: Agyrémek
"Dühösen
bámulok az előszobába. Mintha úgy veszteném el a szavakat,
ahogyan más vért veszít. Aztán hirtelen megint rám tör az a
rettenetes szorongás. A dolgok jelenléte! Valahogy minden tárgy
súlyosabbnak és masszívabbnak tűnik, mint amilyennek lennie
kellene (talán azért is, mert miután rájuk nézek, a másodperc
törtrészéig nem jut eszembe a nevük). Gyorsan lefekszem a
kanapéra, és lehunyom a szemem. Kicsit olyan, mintha tengeribetegek
lennének a gondolataim." Maarten
Klein életének megszokott, mindennapos valósága, tényei minden
küzdelme ellenére a semmibe vesznek. Személyek, fogalmak, a
jelenségek magyarázatai, mind-mind fokozatosa eltűnnek. Egyetlen
lehetőség marad: a nyelv, mindennek az aprólékos megnevezése,
amit megfigyel, és amit észlelni képes. Ebbe kapaszkodik
mindaddig, míg a belső hang is el nem némul.
J. Bernlef
Az öregkori
leépülésről általában a hozzátartozók fájdalmas
elbeszéléséiből értesülünk. Bernlef, holland író veszi a
bátorságot, hogy a leépülő tudatú embert állítsa regénye
középpontjába. Az Agyrémek Maarten Klein naplója, lelki és
fizikai szenvedésének krónikája. Azt láttatja, hogy a
memóriazavarral induló folyamat miként vezet el a teljes
széteséséig. Előbb az emlékek, az idő vész el, aztán a
világot megtartó összefüggések, s végül a teljes személyiség.
A demens beteg jobb pillanataiban fájdalmasan észleli a tüneteket,
bízik benne, hogy mindez visszafordítható. Látszólag értelmesen
beszélget, kimutatja a szeretetét, de hangulata egy perc alatt
megváltozhat, s akkor zavart cselekvésbe fog: világgá megy, tüzet
gyújt, ablakot tör. Amikor tetten érik, megfogadja, hogy soha
többé, hogy ezentúl mindig szót fogad. Aztán másnap minden
kezdődik elölről.A regényt 1988-ban megfilmesítették, színházi feldolgozás is készült belőle.
Nincs ebben a regényben semmi könnyfakasztó érzelgősség, sőt olykor-olykor mulattat is, hiszen a tragédia sokszor komikus oldaláról mutatkozik meg. Az Agyrémek mégis katartikus olvasmány, érzékenyebbé, megértőbbé tesz bennünket.
