Umberto Eco: Az új középkor (esszék)

A rózsa neve című regény szerzőjének a Mérleg sorozatban újra kiadott kötetében találhatunk  1967-ben íródott esszét is, de Umberto Eco írásainak ma is van korszerű üzenete. Ma már klasszikusnak számít a média világában az 1983-ban megjelent Már nem átlátszó a képernyő című írás. Eco eszmefutattatásában jellemzi és bemutatja az "Őstévé" és a "Neotévé" világát. A rá jellemző könnyed, világos stílusban írja le azt a "régi időt", amikor a tévé még görcsösen vigyázott arra, hogy ne látszódjon a tévés technika, a stúdió, amikor élesen elvált a hír és a kommentár. A Neotévé világa más. Hangosan és látványosan hirdeti valóságát, miden nézőjét igyekszik bűvkörébe vonni, aktivizálni (telefon, sms, szavazás stb.) "Az őstévé idején nem sok látnivaló volt, s még éjfél előtt ágyba parancsoltak bennünket. A Neotévének többtucatnyi csatornája van, s késő éjszakáig közvetít... Ez aztán a csoda, napi negyvennyolc órát tölthetünk a képernyő eltt, s így aztán nem is kell éreintkeznünk azzal az ősrégi ficióval, amit külvilágnak hívnak."

Egy másik írásában Mennyibe kerül egy remekmű? teszi fel a kérdést Eco és meg is válaszolja. "Egyáltalán nem költséges Defoe Roinson Crusoe-ja, csak az odaútra szólójegy árát kelll felszámítanunk, aztán a szigeten már minden talált anyagból készül. ... Csöppet sem tréfadolog viszont A varázshegy: szanatóriumi számla, bunda, kucsma, miközben Hans Caspor kis cége nem hoz semmi hasznot." És az latolgatás, számítgatás folytatódik persze csak elméletben, hiszen a remekművek létrejöttének ára nehezen illeszthető a gazdasági számítások körébe...

Eco esszéi határozott világlátásukkal, humorukkal és információvilágukkal  minden olvasó számára élményt jelentenek, jelenthetnek.