Miskolczi Miklós legújabb könyve: Gurábli
Miskolczi
Miklóst az elsőszülött unokája inspirálta, hogy megírja a
családjuk regényét. A könyv szereplői eredeti néven, valódi
helyszíneken, Szabadkán, Kelebián, Dunaújvárosban,
Budapesten, Sydneyben, Johannesburgban vívják kis csatáikat
egymással és a történelemmel. Az alkotói őszinteség minden
sztorit hitelesít, az események könnyed, humoros, helyenként
önirónikus feldolgozása pedig alázatosan szolgálja a
tapasztalatot, miszerint a családi múltat is csak bölcs derűvel
lehet elviselni. Miskolczi Miklós ironikus család-szociográfiájában,
az utókor kellemes pimaszságával turkál a rokonok kis és nagy
kalandjai között.
„Amikor
hétéves várakozás és vágyakozás után az esküvői nászmenet
végre elindult a Czopkó–háztól, Matildunk, a jövendőbeli
sógorasszony talán a vagyoni különbséget feledtető, talán
testvére renoméját feljavítandó, nyilvános kijelentést tett: -
Örülhetsz , Ilonkám, hogy ilyen szép szál legényt kaptál.
Anyámat a hófehér menyasszonyi ruha alatt nyomban elöntötte az
epe. Még szerencse, hogy nem kellett azonnal mosásba adni. A ruhát.
Tudott volt ugyanis, hogy az esküvői fényképésznél Apámnak
három könyvre kellett állnia, hogy ne legyen feltűnően
alacsonyabb a menyasszonynál. A vagyoni különbségről viszont
annyit, hogy a hálószoba-stafírungot a legjobb indulattal sem
lehetett gazdag hozománynak minősíteni. E látványos szűkmarkúság
a Nagytata azon nem is titkolt véleményét tükrözte, miszerint
Ilonka lánya egy nincstelen senkihez, egy görbe lábú, nagy fülű
hozományvadászhoz, vagyis rosszul ment férjhez. Szüleim fél
élete azzal telt el, hogy bebizonyítsák az ellenkezőjét.”