Miskolczi Miklós legújabb könyve: Gurábli

... nem veretes történelmi tabló, hanem ironikusan anekdotázó mesedélután...

 

Miskolczi Miklóst az elsőszülött unokája inspirálta, hogy megírja a családjuk regényét. A könyv szereplői eredeti néven, valódi helyszíneken, Szabadkán, Kelebián, Duna­újvárosban, Budapesten, Sydneyben, Johannesburgban vívják kis csatáikat egymással és a történelemmel. Az alkotói őszinteség minden sztorit hitelesít, az események könnyed, humoros, helyenként önirónikus feldolgozása pedig alázatosan szolgálja a tapasztalatot, miszerint a családi múltat is csak bölcs derűvel lehet elviselni. Miskolczi Miklós ironikus család-szociográfiájában, az utókor kellemes pimaszságával turkál a rokonok kis és nagy kalandjai között.
„Amikor hétéves várakozás és vágyakozás után az esküvői nászmenet végre elindult a Czopkó–háztól, Matildunk, a jövendőbeli sógorasszony talán a vagyoni különbséget feledtető, talán testvére renoméját feljavítandó, nyilvános kijelentést tett: - Örülhetsz , Ilonkám, hogy ilyen szép szál legényt kaptál. Anyámat a hófehér menyasszonyi ruha alatt nyomban elöntötte az epe. Még szerencse, hogy nem kellett azonnal mosásba adni. A ruhát. Tudott volt ugyanis, hogy az esküvői fényképésznél Apámnak három könyvre kellett állnia, hogy ne legyen feltűnően alacsonyabb a menyasszonynál. A vagyoni különbségről viszont annyit, hogy a hálószoba-stafírungot a legjobb indulattal sem lehetett gazdag hozománynak minősíteni. E látványos szűkmarkúság a Nagytata azon nem is titkolt véleményét tükrözte, miszerint Ilonka lánya egy nincstelen senkihez, egy görbe lábú, nagy fülű hozományvadászhoz, vagyis rosszul ment férjhez. Szüleim fél élete azzal telt el, hogy bebizonyítsák az ellenkezőjét.”