Jean Molla: Sobibor - Az elhallgatott múlt

"...Otthon elkezdtem keresni Sobibort az apám lexikonjában. És meg is találtam."

 

,„- És kimondtál egy fura nevet is. Valami olyasmit, hogy Sobibor. Vigyél el minél messzebbre Sobibortól! Az hol van?”

-Nem tudom, moja droga. Biztos nem jól értetted. Késő van. Aludjunk!

Megmakacsolom magam:

- És ki az a Jacques?

Orrára húzta a takarót, és lehunyta a szemét.

- Ő is meghalt a háborúban!Aludj!...

...Otthon elkezdtem keresni Sobibort az apám lexikonjában. És meg is találtam. Valóban ott volt az ő hazájában, Lengyelországban.”

Egy nehezen nevelhető kislány bukkan rá a múlt elhallgatott Az író: Jean Molla Az író: Jean Molla titkaira, amelyek emléke mindmáig kísért. Az anorexia és a bulémia közt hánykódó, depressziós lány egy nap négy csomag kekszet lop, pusztán azért, hogy rajtakapják. Nagy hangsúlyt kap a regényben Emma pszichés lelkiállapota, kóros önértékelése, önutálata, emlékei, elhalványuló szerelmi kapcsolata, de megtudhatjuk azt is, hogy mennyire szerette a rajongott nagymamát, a zenetanárnőt, aki rákban meghalt. Külön fejezet foglalkozik a nagyszülők legendás szerelmével, akiknek a háborút épp befejezett zűrzavarában, csak a csodával határos módon sikerül találkozniuk és egybekelniük. A halott nagymama dolgait rendezgetve Emma talál egy fiatal férfi tollából származó 1942-es, néhol hiányos naplót. A francia férfi annyira azonosul a faji fölény eszméjével, hogy munkát vállal Sobiborban. A regény egyik szála ezt a szerelmi részt bontja ki, de hogy miként kapcsolódik össze ez a régi, fájdalmas, tragikus történet a fiatal lánnyal, miként kell átértékelnie nagyszülei szerelméről dédelgetett álmait, ahhoz el kell olvasni ezt az egyszerre gyengéd, és tragikus könyvet.

Jean Molla regénye, amely a Holokausztnak állít emléket, ma már ajánlott olvasmány a francia középiskolákban.