2008. november 16-án meghalt Gyurkovics Tibor író, költő

„Azokat szerettem világ életemben, akik szerencsétlenek”

Gyurkovics Tibor Budapest–Rákosfalván született, 1931. december 18-án. Gyurkovics Tibor a budapesti piarista gimnáziumban érettségizik 1950-ben. Származása miatt nem veszik fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadja. Végül szeptemberben felveszik a Gyógypedagógiai Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953 és 1955 között pszichológusi oklevelet szerez az ELTE BTK-n. Szakdolgozatát József Attila értékelésének a verseiben megnyilvánuló szinesztéziájáról írja. 1955–1957-ig a Gyógypedagógiai Főiskola előadója, majd tanársegédje. 1956-ban a forradalmi bizottság elnöke a Főiskolán, ezért meghurcolják és elveszti állását. 1960-tól 1968-ig az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetben pszichológus a női zárt osztályon, majd a férfi ambulancián, később a munkaterápiás osztályon. Itteni tapasztalatai számos regényében és versében jelennek meg (Ne szeress, ne szeress; Pótmajom és a Lipóciában versciklus a Kenyértörés című kötetben). 1968-tól többnyire írásaiból él, bár vannak más kötöttségei is. 1992 között a veszprémi Petőfi Színház dramaturgja, 1989–1991-ig az Új Idő szerkesztő bizottsági tagja. 1991-től a Lyukasóra című tévéműsor állandó résztvevője, 1992-től az azonos című folyóirat alapítója és szerkesztő bizottsági tagja. 1991 és 1995 között a Magyar Írókamara társelnöke, 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke, 1994-ben a magyar labdarúgó-válogatott pszichológusa (fél évig), 1995-től a Magyar Írók Egyesületének elnöke. Sokoldalú író, a versek mellett regényeket, elbeszéléseket, lírai esszéket, (többnyire groteszk) színműveket és publicisztikát is ír, ezért nevezik őt ketten is – Szeghalmi Elemér és Hernádi Gyula – a magyar irodalom pentatlonistájának, illetve öttusa bajnokának. Ötvenedik kötetében saját családjának állít lírai monumentumot: Alibi – szubjektív regény, vagyis konfesszionális hazugság. (Megjelent a Hitelben 1996 és 1998 között, hét folytatásban.) Állandó publicisztikai rovata volt a Lyukasórában, a Premier című színészmagazinban és a Kisgazdapárt hetilapjában, a Kis Újságban. A Kráter Kiadó 2001-től jelenteti meg Hétfátyol címmel életmű-sorozatát. Díjai, kitüntetései: József Attila-díj (1982), IBBY-díj (1985), Bölöni-díj (1987), Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1992), Kossuth-díj (1994), Magyar Örökség Díj (1997), Magyar Művészetért Díj (2001.)