Le Carré, John: A zebra dala

"Frigyünk nem volt teljes mértékig rendesnek és hagyományosnak tekinthető, Penelope színfehér surrey-i családból származik, amelynek társadalmi és hivatásbeli respektusa egyaránt rendkivül magas, amíg Bruno Salvador, mindközönségesen  Salvo, pusztán egy törvénytelen fiú; apja elvetemedett ír-katolikus misszionárius, az anyja pedig egyszerű kongói nő, akinek neve mindörökre elveszett a háború és a történelem kíméletlen forgatagában." A mindközönségesen Salvonak nevezett férfi elsőrangú tolmács, aki nem csak a nagy európai nyelveket beszéli, de beszél szuahéliül és érti a háború szabdalta Kongó kisebb-nagyobb törzseinek nyelvét is. Különleges nyelvtudásának köszönhetően az angol kormányzat egy olyan intézményénél is dolgozik, amelynek létezését tagadni szokás. Az angol hírszerzés titkos-titkos szervezetének  megbizatása nyomán Salvo hamarosan egy északi-tengeri szigeten találja magát, ahol kongói haduraknak és nyugati befektetőknek tolmácsol. Munkája során pedig valami olyasmit hall, amit nem kellett volna...

Az író nem véletlenül választotta regénye mottójául Joseph Conrad. A sötétség mélyén című művének következő mondatait: "A föld meghódítása - ami többnyire nem egyéb, mint elorzása azoktól, akiknek más a színűk, vagy kissé laposabb az orruk - nem valami gyönyörűséges látvány, ha túlságosan közelről nézzük."